"Minden adódó élethelyzetre természetesen nem lehet biztonsági rendszabályt alkotni, éppen ezért kérjük Önt, hogy - maximális körültekintés mellett - az alábbiakban nem elmlített esetekben is tegyen meg minden, az adott helyzetben racionálisan elvárható óvintézkedést." Kezelési útmutató a dyras HSTR-025 típusú kerámialapos hajformázóhoz
Isten (Krisna) odaadó szolgálatát az egyik a jelenlegi Kali jugában az egyik leghatékonyabb útnak tartja a védikus irodalom. De ugyanakkor felkínálja a karma yoga útját (tudatos cselekedetek révén elérhető megszabadulást) valamint a filozófikus megértést njana yogát. Mindenki választhat az idegrendszerének (tudatállapotának - megértésének) megfelelőt. A felkínált utak különbözőségét jól mutatja, hogy amíg a buddhizmus a karma yoga és a filozófikus megértés iskoláinak különböző tanait tolmácsolja (Buddha hindu herceg volt, jól ismerte a védikus tanokat), de ide sorolható Osho, AJ Christian, Sankara, Sri Ramana Maharshi, Maharishi Mahesh Yogi és még sokan mások, addig az Isten odaadó szolgálatának útját leginkább a Krsna-tudatú hívők jellemzik napjainkban. A két filozófiai iskola között évezredes vallási vita húzódik, mivel az odaadó szolgálat útját járókat sérti a személytelen (brahman) vagy ateista (egységtudat, ürességtudat) isten felfogás. Azaz: Egységtudat (én vagyok a teremtő és az élvező - megvalósítom v. lemondok vágyaimról) <> A tőlem különböző Istent szolgálom, az ő vágyait beteljesítve érem el a megszabadulást a saját szánalmas vágyaimtól ezáltal az anyagi körforgástól. Mindenféle út működhet, mindenféle út tartalmaz különleges tapasztalatot és persze veszélyeket.
Adi Shankara a Viveka Chadamani-ban három kiváltságot említ meg, ami nagyon ritka ebben a világban: embernek születni, vágyakozni a megszabadulásra, egy megvalósult (vágyait beteljesítette, azoktól megszabadult, megvilágosodott) mester társaságában tartozkodni.
A megvilágosult minden szándéka, szava és cselekedete a társadalom fejlődésére irányul. Az ilyen személy nem követ el hibákat. „Eltökéltsége megingathatatlan” (dridha niscsajah; 12.14.). A környezet felől semmiféle ellenállásra nem talál, mivel vágyai a természet vágyai. Ezért elnyeri a „természet támogatását”. Cselekedetei spontán módon helyesek és előre mozdítják a fejlődést, mind a maga, mind mások számára. Maharishi kommentárját idézve: „A cselekvés az útja annak, hogy az ember beteljesítse vágyait. Ha valaki az »összes cselekvést beteljesítette« (kritszna karma krit; 4.18.),azt jelenti, hogy minden vágyat beteljesített, amely pedig azt jelzi, hogy az egyén maga is elérte a beteljesedést.” Minden vágy gyökere a megvilágosodás, ezért a megvilágosodás minden cselekvés és vágy beteljesedése.A megvilágosodott személy „az Önvalót látja minden lényben és minden lényt az Önvalóban lát” (szarva-bhúta-sztham átmánam, szarva-bhútáni csátmani; 6.29.) E vers tette, mondja Maharishi, a Bhagavad Gítát az Upanisadok „tejévé”.
Az ismert történelem első gazdasági válságát a Biblia első könyvében a Teremtés könyvében, annak IV. fejezetében József története címmel ismerhetjük meg. (Mózes I. könyve, Ter. 37-50 fejezetek) Röviden: Jákob (későbbi nevén Izrael) Kánaán földjén telepedett le. Kedvenc fia József, akit Jákob előnyben részesített többi fiával szemben. Ezért a testvérek nem igazán kedvelték Józsefet, elhatározták, hogy örökre megszabadulnak az „álomlátótól”, egyben riválisuktól, akit apjuk mindannyiuk fölé helyezett. A gyilkossági kísérlet meghiúsult, Józsefet végül testvérei rabszolgának adták el, és Egyiptomba került Potifár házába, aki a fáraó egyik kamarása /más források szerint udvari tisztje, testőrhadnagya volt/.
Kiváló képességeivel kivívta ura megbecsülését, aki maga is úgy látta, hogy mindenen áldás van, amire József ráteszi a kezét. Felvirágoztatta Potifár birtokát, ám ott is újabb ármány áldozata lett (Potifár felesége csábítással vádolta), ami miatt börtönbe jutott. Itt nyílt először lehetőség számára, hogy álomfejtő képességét kamatoztassa. Sikeresen megfejtette a főpohárnok és a fősütőmester álmait.
Két évvel később, amikor a fáraót különös álmok kezdték gyötörni a főpohárnok, akit tisztségébe visszahelyeztek, említést tett József különleges képességeiről a fáraónak. A fáraó kapott az alkalmon és elmesélte Józsefnek az álmát, ami így hangzott:
Majd a biblia így folytatja:
"25József így válaszolt a fáraónak: "A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar.26A hét szép tehén hét esztendőt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendőt jelent.27Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendőt jelent, és a hét száraz, s keleti széltől perzselt kalász hét ínséges esztendőt jelent.28Erre gondoltam, amikor a fáraónak mondtam: Isten betekintést engedett a fáraónak abba, amit tenni készült.29Íme, hét esztendő következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bőség uralkodik.30De utána jön hét ínséges esztendő, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bőséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja.31Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bőségtől, mert az nagyon nyomasztó lesz.32Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlődött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erősen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja.33Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit, s állítsa Egyiptom élére.34Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelőket az országban, hogy a bőség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt.35A most következő hét bő esztendőben az egész termést gyűjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el.36A gabona szolgáljon majd készletül az országnak a hét ínséges esztendőben, amely majd rátör Egyiptom földjére. Így az ország nem megy tönkre az éhínség miatt." 37A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának."
Hát hogyne tetszett volna. József (Izrael fia) azt javasolta a fáraónak, hogy szedjen adót. 20% mindenből. Mindezt ellenszolgáltatás nélkül. Sáp levesz, elraktároz. Gyorsan ki is hírdették, a zseniális ötletgazdát pedig azonnal ranggal, pozícióval és kincsekkel jutalmazták:
38A fáraó így szólt szolgáihoz: "Találhatnánk más olyan embert ezen kívül, akiben Isten szelleme van?"39Azután a fáraó így szólt Józsefhez: "Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te.40Te állsz majd házam élén. Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelőzni."41A fáraó még ezt mondta Józsefnek: "Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek."42Azután a fáraó levette pecsétgyűrűjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába.43Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: "Vigyázat!" Így emelte őt Egyiptom egész földje fölé.44A fáraó még így szólt Józsefhez: "Én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén." [...] 47A föld hét éven át bőségesen termett.48Ő összegyűjtött készletül minden fölösleget, ami Egyiptom földjén hét éven át adódott, és a városokba vitette. Minden városba behordatta a körülötte fekvő földek termését.49József tehát felhalmozta a gabonát, mint a tenger fövényét, olyan tömegben, hogy le is mondott a megméréséről. Nem is lehetett megmérni. [...] 53Amikor Egyiptomban a hét bő esztendő eltelt,54megkezdődött a hét ínséges esztendő, ahogy József előre megmondta. Éhínség tört ki minden országban, csak Egyiptom egész földjén volt kenyér.55Amikor azonban Egyiptom egész földje is éhezni kezdett, a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó minden egyiptominak ezt felelte: "Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond."56Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsűröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén.57Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftől, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.
Okos srác volt ez a József. Az adóként ellentételezés nélkül begyüjtött gabonát és terményt ELADTA! az egyiptomiaknak. Azoknak, akiktől előtte adó címszóval ingyen elvette. Remekül kitalálták ezt a Fáraóval :) Aztán a Biblia szerint József tovább intézkedett:
József intézkedései
13Már az egész országban nem volt kenyér, mivel az éhínség nagyon nyomasztóvá vált. Egyiptom földjéhez hasonlóan Kánaán földjét is megviselte az éhség.14József a gabona eladásával minden pénzt megszerzett és beszolgáltatott a fáraó kincstárába, ami Egyiptom földjén és Kánaán földjén volt.15Amikor aztán Egyiptomban és Kánaánban elfogyott a pénz, egész Egyiptom Józsefhez tódult16és így szóltak: "Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, ha elfogyott is a pénzünk?17József ezt válaszolta: "Adjátok ide állataitokat, akkor ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret." Erre elhozták állataikat Józsefhez. József pedig kenyeret adott nekik a lovakért, juhokért, barmokért és szamarakért. Így látta el őket egy évig kenyérrel az egész állatállomány fejében.18Az egy év elmúltával, a következő esztendőben újra eljöttek hozzá és mondták: "Uram, nem titkolhatjuk el előtted, hogy a pénzünk elfogyott és állatállományunk is a tied lett, urunk.19Semmi más nem áll rendelkezésedre, csak testünk és földünk. Pusztuljunk el színed előtt mi is, a földünk is? Vásárolj meg minket és földünket kenyérért, így a földünkkel hasznot hajtunk a fáraónak. De adj vetőmagot, hogy életben maradhassunk, ne haljunk meg és a föld ne váljék sivataggá."20József megvásárolta az egyiptomiak minden szántóföldjét a fáraó számára. Az egyiptomiak ugyanis eladták minden földjüket, mivel az éhínség súlyosan rájuk nehezedett. Így az egész ország a fáraó birtoka lett.21Tulajdonává tette a lakosságot Egyiptom egyik végétől a másikig.22Csak a papok földjét nem szerezte meg, mivel a papok állandó jövedelmet kaptak a fáraótól, s állandó jövedelmükből éltek, amit a fáraó utalt ki nekik. Ezért nem kellett földjüket eladniuk.23József ezt mondta a népnek: "Nézzétek, én ma benneteket és a földeteket megvettelek a fáraó számára. Itt a vetőmag, vessétek be a földet.24De a termés ötödét be kell szolgáltatnotok a fáraónak. A többi négyötöd a tietek marad vetőmagnak és eltartani gyermekeiteket."25Azok így válaszoltak: "Megmentetted életünket, a fáraó tulajdona leszünk, csak találjunk kegyelmet urunk színe előtt."26József tehát rendeletet hozott, ami mai napig terheli a földbirtokot Egyiptomban, hogy az ötödrészt be kell szolgáltatni a fáraónak. Csak a papok földje nem került a fáraó birtokába.
(Ter. 47,13-26)
Íme a recept a Bibliában, hogyan kell a hatalom csúcsáról a balgákat kisemmizni.
Hogy mi a tanulság? Csak a változás örök! Mindig fel kell készülni arra, hogy semmi sem marad változatlan. Egyszer fent, egyszer lent. Válságok mindig voltak, vannak és lesznek. Ez a természet rendje, nem kell ehhez semmiféle körmönfont összeesküvés. És ahhoz sem, hogy belássuk, amikor jól megy, akkor tartalékot kell képezni. Arra az esetre, hogy amikor majd nem megy jól, akkor ne kerüljünk kiszolgáltatott helyzetbe. Válságban, akik előtte tartalékoltak, nagyon jól fognak járni. Akik nem, azok nagyon rosszul. Most is így van ez jelen napjainkban is.
A történettel kapcsolatban már csak az a kérdés merül fel, hogy vajon mindez mikor történt. A Bibliában nem olvasható az akkor uralkodó fáraó neve és több teória is létezik az idő meghatározásával kapcsolatban. Vannak elméletek, melyek szerint ezen események a Középbirodalom idején játszódhattak le, i.e. 20-19. század időszakában és a biblia számadatait felhasználva József életét a következő időpontban határozzák meg: i.e. 1915-1805. Mindenesetre ez a korszak elég stabil időszaknak tűnik egy olyan birodalom kialakulására, amely az egész környezetét táplálta az ínséges időkben. Ebben az időszakban a következő fáraók uralkodtak:
12. dinasztia
I. Szeszósztrisz 1946-1910/11
II. Amenemhat 1914-1879/1876
II. Szeszósztrisz 1882-1872
III. Szeszósztrisz 1872-1853/52
III. Amenemhat 1853-1806/1805
A fent leírt kormeghatározásokat és a biblia állítását egybevetve, miszerint József 30 éves volt (vagyis i.e. 1885 volt az időpont), amikor a fáraó elé került az akkor uralkodó fáraó neve: II. Szeszósztrisz.
„Én vagyok a fáraó… és nevezé a fáraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak és adá néki feleségül Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Egyiptom földére. József pedig harminc esztendős vala, amikor a Fáraó előtt az egyiptomi király előtt álla.” (I. Mózes 41. 44-46.)
Egyéb érdekessége a dolognak, hogy József gazdaságpolitikája 2x7 azaz 14 évre volt programozva, miszerint az akkor uralkodó fáraó már nem élhette meg az éhínség végét i.e. 1871-et, akkor már örököse III. Szeszósztrisz uralkodott. Tehát ezen feltételezések szerint az első nagy gazdasági válság, melyben az előrelátó hatalom durván megszedte magát Krisztus előtt 1878-1871-ig tartott. Amit természtesen sok-sok bőséges esztendő előzött meg.
Már József története előtt sem szívlelték a zsidókat az egyiptomiak. Erre utal pl.:
Az egyiptomiak ugyanis nem étkezhetnek együtt a héberekkel, mivel ettől az egyiptomiak irtóznak. (Ter. 43,32)
De az események után megfordultak a dolgok, mindennek következménye van, a zsidókat nagyon nem szívlelték:
Az elnyomatás kezdete
8Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet.9Ezt mondta alattvalóinak: "Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra.10Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot."11Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramszeszt.12De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett számuk és szétterjedtek, ezért félelem fogta el őket Izrael fiai előtt.13Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait,14és életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással, téglavetéssel, különféle kényszermunkával.15Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták:16"Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben." (Kiv 1,8-16)
Ekkor jött képbe Mózes (megmentették a gyilkolászó bábáktól), aki elhatározta, hogy kivezeti a zsidókat az egyiptomi rabszolgaságból. Fáraónak nem ez volt a terve, de miután Mózes Isten segítségével tíz csapást rátolt az egyiptomiakra, végül is szedhették a sátorfájukat. Ekkor Isten így szólt:
Az egyiptomiak kifosztása
21"Megszerzem a nép számára az egyiptomiak jóindulatát. Ezért kivonulástokkor ne induljatok el üres kézzel.22Az asszony kérjen szomszédjától és lakótársnőjétől ezüsttárgyakat, aranytárgyakat és ruhákat. Ezeket adjátok rá fiaitokra és leányaitokra. Így kifosztjátok az egyiptomiakat." (Kiv. 3,21-22)
Az egyiptomiak kifosztása
35Izrael fiai Mózes szavai szerint jártak el, s az egyiptomiaktól ezüst- meg aranydolgokat és ruhákat kértek.36Az Úr bizalomra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt, s azok teljesítették kérésüket. Így szereztek zsákmányt az egyiptomiaktól. (Kiv. 12,35-36)
Nem csoda, ha ezek után a meglopott egyiptomiak nekifogtak üldözni őket a pusztában... Végül is, ez is egy módja a válságkezelésnek.
"Chairon lassan bólintott, aztán levette nyakáról a láncot az aranyamulettel, és Atráskó nyakába akasztotta. – AURIN nagy hatalmat ad neked – jelentette ki ünnepélyesen –, de ezt nem szabad használnod. Mert maga a Kislány Királynő sem él soha a hatalmával. AURIN őrizni és vezetni fog téged, de bármit látsz is, nem szabad beavatkoznod, mert ettől a pillanattól kezdve nem számít többé az egyéni véleményed. Ezért fegyver nélkül kell nekivágnod. Hagynod kell, hogy az történjék, ami történik. Legyen minden mindegy a számodra, a gonosz és a jó, a szép és a csúnya, a balga és a bölcs, éppúgy, ahogy a Kislány Királynő számára is mindegy. Csak keresned és kérdezned szabad, ítélned azonban, az egyéni ítéleted szerint, nem. Ezt soha ne felejtsd el, Atráskó! – AURIN! - ismételte Atráskó megilletődve –, méltó akarok lenni az Ékszerhez." Michael Ende: Végtelen történet (részlet)
A Védák többféle időről beszélnek; Manuvantárakról, Yugákról, Kalpákról….stb. Négy Yuga (júga) tesz ki egy ciklust. A négy világkorszak:
-Szatja-yuga: az igazság kora ( Aranykor)
-Tréta-yuga: ahol az igazság és erény hanyatlik (Ezüstkor)
-Dvápara-yuga: a világ elsötétedésének folyamata (Bronzkor)
-Kali-yuga: a sötétkor betetőződése, Káli istennő ideje (Vaskor) Viszály és pusztulás.
Így ír erről Vjászadéva a Mahabharáta szerzője időszámításunk előtt 3200 évvel: "- Ó, Hanumán, kérlek, beszélj arról, milyen volt az erkölcs, milyen szokások uralkodtak a különböző korokban! Te olyan öreg vagy, hogy kevés híján már az első világkorszakban is éltél. Hogy tettek eleget az emberek a vallásosággal, az anyagi gyarapodással, az érzékkielégítéssel és a lélek szabadulásával kapcsolatos kötelességeiknek a különböző jugákban? Hanumán először a Szatja-jugáról (fény és tudás korszaka) beszélt. Akkoriban minden élőlény önmegvalósított volt... Később azonban kezdetét vette - és minden korral egyre fokozódott - a hanyatlás és a lealacsonyodás. Az erény az első világkorszakban még a maga teljességében volt jelen, minden korban egynegyed részt csökkent. Mára az erényességnek és vallásosságnak a háromnegyed része elveszett, s a Kali-juga (viszály és pusztulás kora) végére semmi sem marad belőle. - Az idő múlásával és az erény háttérbe szorulásával az ember egyre inkább lealacsonyodik, képességei fokozatosan elenyésznek - magyarázta Hanumán. - Minden egyre kedvezőtlenebbé válik. Ebben az utolsó világkorszakban még a vallásos tettek is ellentétes hatást váltanak ki, mint régen." Mahábhárata Krisna Dharma elbeszélésben 27. fejezet, részlet. (Első kiadás 2008, 338. oldal)
"Mindenek előtt volt az aranykor, az eredeti civilizáció kora. E civilizáció tradicionális szellemmel való kapcsolata természetes és abszolút. Ezért mind a >>helyhez<<, mind a törzshöz, amelyhez az aranykort akár történelmileg, akár történelem feletti módon vonatkoztathatjuk, a királyság legmagasabb funkciójának megfelelő symbolumok és tulajdonságok kapcsolódnak: a polaritás, a szolaritás, a magasság, a stabilitás, a dicsőség és a voltaképpeni értelembe vett élet. [...] Az első kor lényegében a lét kora: vagyis a transzcendens értelemben vett igazság kora is. Ez nemcsak abból következik, hogy a hinduk satyá-yugának nevezték - sat a létet jelenti, ebből jön a satya, >>az igaz<< -, de valószínűleg az aranykor királyának vagy istenének - Saturnusnak - latin nevéből is. [...] Saturnus arany királyságában - a hellének és a rómaiak szerint - az emberek ugyan azt az életet élték, mint a halhatatlan istenek." Julius Evola: Lázadás a modern világ ellen, Kötet Kiadó 1997. p.231.
"Majdnem minden nép őrzi egy előző emberiség ciklusát lezáró katasztrófa emlékét, amely az özönvíz mythosában jelenik meg leggyakrabban: az irániaktól a mexikóiakig és a majákig, a khaldeusoktól és a görögöktől a hindukig, Afrika atlanti-óceáni partjainak népeiig, a keltákig és skandinávokig. Eredeti tartalma történelmi tény: lényegében Atlantis pusztulása, miként az Platón és Diodoros elbeszélik. E korszakban az atlantisi civilizáció centruma - amellyel a különböző kolóniák valószínüleg hosszú ideig fenntartották a kapcsolatot - elsüllyedt. Ez - amennyiben a mythosba beleszövődött khronológia nyomaiból kikövetkeztethető - érzékelhetően megelőzte a hindu tradíció szerinti >>sötét kor<< kezdetének időszakát. E centrum történelmi emléke a belőle eredő civilizációkban ugyan fokozatosan eltűnt, de az uralkodó kasztok vérében, a nyelvek gyökereiben, a hasonló típusú intézményekben, jelekben, rítusokban és hierogrammákban az ősi örökség egyes elemei mégis fennmaradtak. A héber tradícióban Bábel tornyának építése - amelyet a >>nyelvek összezavarodásának<< büntetése követett - azon periódusra utalhat, amelyben az egységes tradíció elveszett, a civilizáció különböző formái elszakadtak a közös eredettől, és - miután az özönvíz lezárta az atlantisi emberiség ciklusát - többé nem értették meg egymást. Azonban a történelmi emlék gyakran fennmaradt a mythosban, a történelm-feletti történelemben." Julius Evola: Lázadás a modern világ ellen, Kötet Kiadó 1997. p.246.
A modern tudomány az utolsó jégkorszak végét kr.e. 12-8 ezer közé teszi. Ekkor az északi és déli földtekét borító több száz, néhol több ezer méter vastag jégpáncél olvadni kezdett és a tengerszint 120-130 métert emelkedett. A jégkorszak előtti civilizációk maradványai a víz alá kerültek.
"Lómasa elmesélte, hogy a Szatja-jugában - az első nagy világkorszakban - a büszkévé vált aszurák (tévelyedett magas (misztikus v. isteni) képességű emberek (lények)) nem végeztek vallásos cselekedeteket, miközben a dévák erényesen éltek és rendszeresen mutattak be áldozatokat. Az aszurák, akiket csak a meggazdagodás érdekelt, bűnös életük ellenére vagyonhoz és hatalomhoz jutottak, ám a fényűzés nem tartott örökké. - A tisztességtelen úton szerzett kincsek megmételyezték szívüket, és elbizakodottá, gátlástalanná váltak. A tisztességnek még a nyoma is kiveszett tetteikből, erkölcsi érzékük elhagyta őket, s képtelenné váltak a megbocsátásra is. Mivel Laksmí a szerencse istennője elpártolt tőlük, s inkább az égieket (dévák) vette védelmébe, Alaksmí, a balszerencse istennője szegődött melléjük - s elvesztették minden vagyonukat. Amikor az aszurákat üldözni kezdte a balsors, eluralkodott rajtuk a harag és a gyűlölet. A gyülölet hatására Kali, a viszály és a pusztulás istenének befolyása alá kerültek, aki újabb és újabb bűnökre sarkallta őket. Mivel nem végeztek áldozatokat és vallásos szertartásokat, a teljes megsemmisülés várt rájuk. Ezzel szemben az erényes dévák szent helyeket látogattak, áldozatokat mutattak be, adományoztak és lemondásokat végeztek. Ezért bőség köszöntött rájuk, s jólétük tartósnak bizonyult. Mindezeket figyelembevéve, ó, legkiválóbb férfiú (Judhisthira, a világcsászára, kr.e. 3200 körül), ha te magad is végigjárod a tírthákat, és kitartóan éled lemondásokkal teli életedet az erdőben, biztosra veheted, hogy felvirrad a te napod, s gazdag leszel megint." Mahábhárata Krisna Dharma elbeszélésben 26. fejezet, részlet. (Első kiadás 2008, 327. oldal)
"A tolvajok királyok lesznek és a királyok tolvajok." "Sok lesz a hontalan, egyik országból a másikba vándorolnak." "A magzatokat megölik az anyjuk méhében." "Az emberek szívesebben választanak helytelen ideákat." "Az emberek éheznek, félnek, a föld alatt keresnek menedéket." "A leggazdagabb lesz hatalmon." Lingu Purána (óind vallási irat) a Kali Jugáról, a viszály és pusztulás sötét koráról.
"Az igazi harcos három fegyvere: - a békesség fényes kardja; - a bátorság, bölcsesség és barátság tükre; - a megvilágosodás becses drágaköve." Ueshiba Morihei (植芝 盛平) (1883 – 1969) az aikidó megalapítója. Egyike a három nagy japán budo mesternek, ma „legyőzhetetlen harcosként” hivatkoznak rá.
A dzsihád (جهاد) iszlám vallási kifejezés, ami az Isten útján való küzdelmet, törekvést jelenti. A muszlim jogtudósok többsége a fogalom „Allah útján való küzdelem” jelentését hangsúlyozza a nem iszlám világban „szent háború”-ként meggyökeresedett jelentéstartalommal szemben.
A dzsihád nem pusztán a külső ellenséggel folytatott fegyveres küzdelem („kisebb dzsihád”), hanem saját hibáinkkal, negatív tulajdonságainkkal szemben vívott harc („nagyobb dzsihád”), amelynek célja énünk morális megtisztítása egy jobb muszlim élet reményében.
A dzsihád más értelemben jelentheti a hit védelmét, a „szent háborút” is. Annak ellenére, hogy a dzsihád alapvetően nem agresszív hadviselést jelent, ezt az értelmezést tették magukévá a korai szélsőségesek, például a háridzsiták vagy a 20-21. századi dzsihádszervezetek is.
A dzsihád szélesebb, morális értelemben egy közösség fejlesztésére is irányulhat, lehet egy elnyomó hatalommal szemben fellépő, a társadalmi felemelkedést célzó intellektuális harc eszköze is. Fegyveres harcként a dzsihád nem lehet agresszori, vagy területszerző háború, és szigorúan csak az iszlám hadviselés szabályai szerint lehet folytatni.
A muszlim tradíció két szent háborút különböztet meg: a próféta kijelentése szerint az egyik a "nagy szent háború" - el-ǧihād al-akbar -, a másik a "kis szent háború" - al-ǧihād al-asghar-; a próféta ugyanis, amikor visszatért egy harci vállalkozásból, ezt mondta: "Visszatértünk a kis háborúból a nagy szent háborúba". A nagy háború benső és spirituális; a másik pedig materiális: az amelyet külsőleg vívnak meg egy ellenséges nép ellen. Mindazonáltal a "nagy szent háború" olyan kapcsolatban van a "kis szent háborúval", mint a lélek a testtel. A "nagy szent háború" az ember harca azon ellenségek ellen, amelyeket magában hordoz. Pontosabban: ez az ember magasabb princípiumának harca minden ellen, ami csak egyszerűen emberi benne, saját alacsonyabb természete, a rendezetlen impulzusok és az anyagi világhoz való ragaszkodás ellen.
A Templomos tradícióban - a harcosok spiritualitásával együtt - az ismert pecsétet, amelyen egy harci lovon két lovag ül, fejükön sisakkal, kezükben lándzsával, körülöttük pedig e felirat olvasható: "Sigillum militum Christi" [Christus harcosainak pecsétje] nagy valószínűség szerint ugyanezen symbolika alapján értelmezhetjük. Ezt explicit formában fejti ki a védikus irodalom összefoglaló eposza a Bhavagad-gítá (III,45.): "Midőn realizálod azt, ami az értelmen túl van - miközben tenmagad megerősíted magadat - legyőzöd a heves győzni akarás formájában megjelenő ellenséget". Mint állati sóvárgást és ösztönt, mint az impulzusok szervezetlen sokaságát, mint a fiktív Én szorongó korlátozottságát - mint félelmet, gyengeséget és bizonytalanságot -, le kell győznünk és gyökerénél kell megsemmisítenünk a bennünk ellenálló "ellenséget", "hitetlent": ez a feltétele annak, hogy elérjük a benső felszabadulást, az önmagunkkal való mély egységben bekövetkező újjászületést, az ezoterikus és diadlamas "békét". Természetesen alapként a spirituális orientáció, a "helyes irány" - níyah -, amely a transzcendens felé mutató irány, melynek symbolumai az "Ég", a zsidó-keresztény "Paradicsom", a Krsinás "Felsőbb bolygók", az indián-sámáni "Örök vadászmezők", az iszlám "Allah kertjei", buddhista "Nirvana" stb. Különben a háború elveszíti szent jellegét, és olyan vad eseménnyé fokozódik le, amely az igazi heroizmust, a hősiességet az exaltációval (elragadtatott, szertelen, heves) helyetesíti, s amelyben az emberi állat elszabadult barbár impulzusai válnak meghatározóvá.
„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért" (Márk Evangéliuma 8:35-37)
A védikus irodalom Rámájana (Ráma és ajana (=„megy, halad”), azaz Ráma utazása) eposzának gyöngyszeme Brahmarishi (Tudatlátó) Vaszistha egységről szóló tanítása. Ez a mű kb. 800 oldalon foglalkozik Ráma - aki jelen inkarnációjában egy gazdag király bölcs fia felébresztésével. A történet erősen szimbolikus-allegorikus, egészében egy spirituális utazás. Egy kicsike részlet:
"Az Idő így folytatta:
– Ó nagy bölcs, az istenek, démonok és emberek nem különböznek a Brahmanként (a teljes tudat) ismert egyetemes óceántól, ez a végső igazság, s minden más feltevés hamis. Maguk az istenek is képesek az „én nem a korlátlan vagyok” tévképzetbe esni, magukra vetítve így a tisztátalanság és az elbukás érzését. Miközben örökre a tudat egyetemes óceánjában élnek, de Brahmantól (a Teljességtől) különállónak vélik magukat, tévképzetbe esnek. S bár tisztaságuk örök, magukra vetítik a tisztátalanságot, ami egyfajta magként alapot szolgál a tetteikhez és azok következményeihez, mint amilyen például a boldogság, boldogtalanság, tudatlanság és megvilágosodás.
Ezen lények közül egyesek olyan tiszták, mint Siva és Visnu; mások, például az emberek és az istenek, részlegesen szennyezettek; a fákhoz és a bokrokhoz hasonlók sűrű káprázatban élnek; a férgekhez hasonlókat pedig megvakítja a tudatlanság. Egyesek nagyon messze kerülnek a bölcsességtől, a Brahmához, Visnuhoz és Sivához hasonlók pedig elérték a megvilágosodást, és felszabadultak. S bár minden létező így forog a tudatlanság és a káprázat kerekén, amikor az egyén rálép a végső igazságot feltáró bölcsesség ösvényére, azonnal eléri a megváltást. Ezek közül sem azoknak, akik a fákhoz hasonlóan mélyen elmerültek a káprázatban, sem azoknak, akik gyökerestül kiirtották magukból a káprázatot, nincs szükségük a szent iratok tanulmányozására és megértésére. A szent iratokat megvilágosodott lények alkották azok számára, akik gonosz természetüktől és azok kifejeződéseitől megszabadulva felébredtek a tudatlanság álmából, kiknek értelme természetesen keresi a szent iratok iránymutatását.
Ebben a világban csak az elménk, s nem az anyagi testünk tapasztalja a gyönyört és a fájdalmat. Az igazat megvallva az anyagi test az elme képzelgésének gyümölcse, semmi több, vagyis nem tekinthető az elmétől független létezőnek. Bármit is kívánt fiad, elméjében azt tapasztalta meg, amiért rajta kívül senki sem felelős. Az e világot lakó lények csak azokat a tetteket élik meg, melyek saját elraktározott lehetőségeikből és hajlamaikból táplálkoznak. Senki más nem tekinthető tehát felelősnek ezekért a tettekért, semmiféle emberfeletti lény vagy Isten."
Forrás: A Vaszistha-jóga A teljes mű megrendelhető: www.vaszistha.hu
A védikus irodalom gyöngyszeme a Vaszistha-jóga. Az emberiség legősibb tudása a védikus tudás és tudomány különlegessége, hogy több ezer éven keresztül csak szájhagyomány útján örökítettek át és körülbelül ötezer évvel ezelőtt a főbb tanításokat írásban Véda Vjásza jegyezte le. Az ősi tudások forrása a könyv, amely megmagyarázza a létezés okát és értelmét. Dienes István kutatómérnök-védakutató a Vaszistha-Jóga fordítója, Trancendentális Meditáció tanára beszél a védákról:
Az ősi Indiában a tudományos ismeretek nagy része a Védákból származott. A matematika már Kr. e. 2500-ban nagyon fejlett volt. A nulla és a tizedesvessző használatának rendszerét is indiai matematikusok fejlesztették ki. Az asztronómia tudománya például a korabeli, rendkívül bonyolult algebrát használta. Az Kr. e. 2000 körül írt Szúrja Sziddhánta, amely a bolygók tudományával foglalkozó csillagászati könyv, gyakorlatilag a trigonometria és a geometria teljes rendszerét alkalmazza számításai során. Az asztronómia tudományának alapelvei a védikus irodalom bizonyos könyveiben már 5000 évvel ezelőtt megjelentek. Az építészet tudományával (vaszati, vasztu) is külön szentírás, a Silpa Sásztra, illetve a Szthápana Véda foglalkoznak. Már több ezer évvel ezelőtt is voltak megtervezett városok templomokkal, kertekkel, házakkal, palotákkal, mesterséges tavakkal és erődökkel. India templomai között még ma is találhatunk olyat, amely több mint ezer évvel ezelőtt épült. A Dhanur Véda a harcászat tudományáról beszél részletesen, amelyben a fegyverkészítésről és a durva, illetve finom fizikai fegyverekkel történő hadviselés módszereiről esik szó.
Az Ayurveda a védikus civilizációkgyógyászati rendszere. Szó szerinti fordításban az Ayurveda az „Élet Tudománya”, ahol az ayur az életet, a véda pedig a teljes, tökéletes tudást jelenti. Az Ayurvedát nevezik az „Orvostudományok Anyjának” is, mivel egyetemes elvei az évezredek folyamán szinte valamennyi főbb gyógyászati rendszer alapjává váltak.
Az Ayurveda ősi tudásából merített már az i.e. 4-5. században Hippokratész, majd az i.e. 1. században a kínai gyógyítók (akupunktúra), a 7. században pedig Harun Al Rasid és más arab orvosok, de buddhista szerzetesek közreműködésével az ayurvedikus tudás az i.e. 6. századtól kezdve eljutott Tibetbe, Mongóliába, Koreába és Srí Lankára is, valamint az ókori egyiptomi kultúra gyógyászatára is nagy hatással volt. Az Ayurveda gyógyászati rendszernek a modern kor orvosai, a nyugati (allopatikus) gyógyászat számára is van mondanivalója. Az ősi ayurvedikus szövegekben leírt gondolatok és módszerek fontos kiegészítésként szolgálhatnak a modern, nyugati orvostudomány továbbfejlesztéséhez is. Megismerésük rendkívüli jelentőségű az egészségmegőrzés és a legkülönbözőbb betegségek hatékony gyógyítása és utókezelése szempontjából. Bár az Ayurvedának igen kifinomult módszerei vannak a legkülönbözőbb betegségek gyógyítására és utókezelésére, mégis elsősorban a betegségmegelőzést, vagyis az egészségmegőrzést tartja szem előtt – hiszen sokkal könnyebb és jobb valamit megelőzni, mint a már kialakult (és esetleg krónikussá vált) problémát kezelni. Az Ayurveda azt vallja, hogy testünk minden porcikájára folyamatos figyelmet kellene fordítanunk még akkor is, ha az éppen tökéletesen egészséges, hiszen csak így őrizhetjük meg hosszú távon egyes szerveink és egész szervezetünk egészségét és épségét.
Maharishi Mahesh Jógi azt tanítja, hogy a Véda maga a tudat, az „önmagának suttogó egyesített mező.” A Véda nem csak polcon lévő könyvek sora, hanem magában a tudatban létezik. Mint mondja, ha valaki pusztán a könyvek alapján próbálja felfogni a Védát, akkor igyekezete „merő zűrzavar” lesz csupán. A Véda szanhitá és bráhmana részei annak kifejeződései, ami a tudatban létezik. Minél jobban ismeri valaki a tudatot, annál jobban ismeri a Védát.
Maharishi azt mondja, hogy a Védikus himnuszok olyanok, mint a természettudományok képletei: teljes képet nyújtanak a természeti törvényről, annak különböző értékeiben. Maharishi szerint ahogyan az ember tudatának tisztasága növekszik, úgy tárul fel előtte egyre több a szövegek rejtett jelentéséből. A Véda himnuszai azokat érintik meg a legmélyebben, akik a legközelebb vannak a megvilágosodáshoz. Maharishi úgy tekint e himnuszokra, mint rendkívüli műalkotásokra, melyeket annál inkább képes értékelni valaki, minél tisztább a saját tudata. Minél egyszerűbb tudatosságban vagyunk megalapozódva, mondja, annál többet fogunk fel a Védából.
A Védák irodalmában a Sankhya-filozófia elmagyarázza az univerzum állandó jellemzőinek ismeretelméleti tudásanyagát. E művek olyan tudósokat is megihlettek a múltban, mint Schrödinger, Max Planc, M. Bohr Nóbel-díjas fizikusok a kvantummechanika megalapítói és mások. Témakörük felöleli az egész univerzum ismeret anyagát, többek között annak teremtéséről és elpusztításáról, valamint ami a legizgalmasabb, az univerzum jelenlegi állapotának természetéről is. A modern matematika, fizika, biológia és kémia megismert törvényei mind megtalálhatóak bennük. A Védák a modern tudomány felfedezéseit megelőzve, például megfogalmazzák az energia átalakulásának elvét.
A ma is használatos számrendszer feltárt maradványai közül a legkorábbiak az indiai Asóka király oszlopain találhatók, amit az uralkodó i.e. 250 táján állíttatott. A hindu számírásról így ír Laplace (1749-1827) a francia matematikus és fizikus: "A hinduktól jutott elhozzánk az a csodálatos számírási rendszer, amelyben minden szám felírható tíz jellel azáltal, hogy minden jelnek alaki- és helyiértéket tulajdonít. Ez a nagy jelentőségű és zseniális módszer olyan egyszerűnek tűnik, hogy emiatt fel sem tudjuk igazán fogni a nagyszerűségét. De éppen egyszerűsége, és a műveletek nagyon könnyű elvégezhetősége helyezi ezt az aritmetikai rendszert a leghasznosabb felfedezések sorába. Hogy milyen nehéz lehetett egy ilyen módszer felfedezése, arra következtethetünk abból a tényből, hogy az ókor két legnagyobb elméjének: Arkhimédésznek és Apollóniosznak a zsenije sem jutott el a helyiértékes számírási rendszer felfedezéséig." A helyiértékes írásmód, a nulla használata és az egyes műveleti szabályok azarabok közvetítésén keresztül jutottak el Nyugatra. Maguk az arabok indiai jegyeknek (Al-Arqan-Al-Hindu) nevezték számaikat, s a matematikát is indmesterségnek (hindiszatnak) hívták. Az arab birodalomban először i.sz. 662-ben Szeverusz Szébókt, egy Eufrátesz menti kolostor főnöke, szíriai tudós püspök adott hírt az új számírásról: "Nem akarom részletesen ismertetni a hinduk tudományát: a csillagászatban tett felfedezéseiket, amelyek felülmúlják agörögök és a babilonaiak eredményeit, értékes számolási módszerüket és számírásukat, amely minden dicséretet megérdemel. ... Azoknak, akik görögül beszélnek, és azt hiszik, hogy elérték a tudomány határait, ismerniük kell ezeket az eredményeket. Így meggyőződhetnek arról, hogy mások is tudnak valamit."
Ugyanezt a tényt erősíti meg az is, hogy olyan hatalmas számokkal tudtak műveleteket végezni, amikre a legtöbb kultúrában sokáig még szavak sem voltak.
A védikus matematikai számításokban akövetkező számrendszert használják: egyesek, tízesek (dasa), százasok (sata),ezresek (szahaszra), tízezresek (ajuta) és százezresek (laksa). A laksa tízszerese a nijuta, a nijuta tízszerese a kóti, a kóti tízszerese az arbuda, az arbuda tízszerese a vrinda, a vrinda tízszerese a kharva, a kharva tízszeresea nikharva, a nikharva tízszerese a sankha, a sankha tízszerese a padma, a padma tízszerese pedig a szágara. A szágara tízszerese az antja, az antja tízszerese a madhja, a madhja tízszerese pedig a parárdha.
A szöveg alapján a nijuta milliót, a kóti tízmilliót, az arbuda százmilliót, a vrinda milliárdot, a kharva tízmilliárdot, a nikharva százmilliárdot,a sankha billiót, a padma tízbilliót, a szágara százbilliót, az antja trilliót,a madhja tíztrilliót, a parárdha pedig száztrilliót jelent. Ilyen hatalmas számokkal főként a védikus csillagászatban találkozunk, ahol a mai adatokkal egybevetve hihetelenül pontos pályadatokat, keringési időket, bolygótávolságokat találunk.
A védikus kultúrában az anyagi és a lelki tudomány nem volt úgy elszakítva egymástól, mint ahogyan Nyugaton tapasztaljuk. Erre a szoros harmóniára mutat szép példát az ún. védikus nyelvi kód használata. A védikus írásokban a tanulás leegyszerűsítése, valamint a tudományos munka megkönnyítése végett szinte mindenhol a verses formát használták. Olyannyira, hogy nemcsak bonyolult formulákat, tételeket, számítási módszereket, feladatokat adtak így meg, hanem pl. szögfüggvények táblázatait, csillagászati adatokat, sőt szótárakat is. A kulcs a szanszkrit ábécén (szankszrit jelentése: csinált, megszerkesztett - egy a papság által mesterségesen létrehozott műnyelv) alapul azáltal, hogy a mássalhangzók egyescsoportjaihoz egy-egy megadott számot rendel hozzá.
Ez a vers fohász az Úr Krisnához, s egyúttal a PI tizedrészének 32 helyiértékig pontos megadása!
PI/10= 0,31415926535897932384626433832792.
Ez azért olyan kiemelkedő eredmény, mert csak több évszázaddal később jutottak el a görög matematikusok oda, hogy a PI-t 6 tizedesjegy pontossággal megközelítsék a 355/113 tört segítségével. S ráadásul a fenti vers másodlagos jelentése egyben az arcustangens hatványsorának felhasználásával a PI tetszőleges pontosságú megadását is lehetővé teszi!
Mindezt végig gondolva eltöprenghetünk a régi indiaiak lelki mentalitásán. Habár járatosak voltak a világi tudományokban is, de csak olyan mértékben, amennyire azt a lelki tudatot elsődlegesnek tekintő világnézetük szerint szükségesnek tartották.
"Az anyag léte és eredete egy olyan erőnek tulajdonítható, mely rezgésbe hozza és összetartja az atomot felépítő részecskéket. Eme erő mögött egy értelemmel bíró tudat létezését kell feltételezzük. Ez az elme nem más, mint a látható anyagot létrehozó mátrix." Max Planck Nobel-díjas fizikus, a kvantummechanika megalapítója - 1930
Feltételezhető, hogy a számítástechnika a nanotechnológiával kombinálva megépíti az első kvantumszámítógépeket. Lassan eljutunk oda is, hogy számítógéppel lemodellezzék az agyműködést és előbb utóbb a test halála után a tudatot át tudjuk tölteni számítógépre, hogy ott éljen tovább virtuális térben. Nem nagy különbség, már most is a napjaink nagy részét egy monitor előtt töltjük, elég egy nagy "négyzet" a virtuális térbe, aztán lehet tovább netezni. A jövőkutatók többnyire a 21. század harmadik évtizedére jósolják a technológiai szingularitást, azt a lehetséges jövőbeli eseményt, amikor az emberfeletti intelligenciamegjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni.
„A technológia történelmének elemzése rámutat arra, hogy a technológiai változás exponenciális, szemben a jelenlegi 'intuitív-lineáris' nézetekkel. Ezért a 21. században nem 100 évnyi, hanem – a jelenlegi ütemmel – 20 000 évnyi fejlődést fogunk megtapasztalni. A fejlődés haszna, eredményei is, mint a chipsebesség és költséghatékonyság szintén exponenciálisan fognak növekedni. Még az exponenciális növekedés is exponenciálisan fog változni. Pár évtizeden belül a gépi intelligencia meg fogja haladni az emberi intelligenciát, és ez a szingularitáshoz fog vezetni: olyan gyors és alapvető technológiai változásokhoz, amely szakadást fog létrehozni az emberi történelemben. Az esemény következményei olyan, jelenleg elképzelhetetlen jelenségek lesznek, mint a biológiai és nem-biológiai intelligencia keveredése, halhatatlan, szoftver alapú emberek, végül pedig egy hihetetlenül magas szintű intelligencia, amely fénysebességgel terjed az univerzumban.”
Természetesen az emberi elme meghatározó része az emberi test korlátai is. Ha nem kell enni, wc-re menni, nincs hasfájás, nem kell szaporodni, nem kell hozzá szerelem, nem kell szeretet stb., nincs félelem betegségtől, haláltól, öregedéstől, akkor a jelenleg ismert az embereket jellemző és meghatározó személyiség, egyéniség, sem alakul ki, vagy a felvetett kvantumszámítógépbe való letöltődés után nem fejlődik úgy tovább, mint azt egy emberi idegrendszer és test mögötti tudat teszi. Ha az agyunk egy gép, akkor testünk korlátai miatt meghatározott viselkedéseink, tevékenységünk, személyiség jellemzőink ostobává, szánalmassá válnak, de legalább is annak tűnnek.
Ezért nem csak az agyat, hanem a test többi részét, érzékszerveinket, nyomorult szükségleteinket is le kell töltenünk és szimulálnunk, hogy teljes életszimulációt kapjunk, mert a szervezetünk nem csak az agyunkkal gondolkozik. Személyes tapasztalatom, hogy gondolatainkat alapvetően meghatározza a testünk többi részében folyó folyamataink, szerveink. És oda vissza hatnak, klnb folyadékokkal, pl. hormonokkal az egész test kommunikál az összes sejtjével. Az összes sejt az összessel.
Elképzelhető, hogy pl. csak az agy idegsejtjeit cseréled le sejtről sejtre, de mivel ugyan olyan inputokat és outputokat kell adni egy ilyen agynak, ugyan akkora helyen (ahhoz, hogy emberként éljen, be kell férni az implantnak a koponyába), ezért valószínűleg egy ilyen mesterséges sejt teljesen ugyan úgy épülne fel, mint egy jelenlegi idegsejtünk.
Az evolúció elmélete szerint a természet nem alkot hatékonytalan cuccost. Ha pedig nem tökéletesen hatékony, akkor ki kellett volna pusztulnia. Ha pedig tökéletesen hatékony, akkor mesterségesen sem nézne ki másként.
Ha pedig nem néz ki másként, akkor pont olyan, mint most. Ez esetben ugyan úgy nyilvánulna meg, mint most és még a különböző vallások dogmáit is hasonlóan élvezné és haluzná (halucinálná) be magának, mint most, ha éppen az a story jön be neki.
Nem lesz különbség, mert ugyan úgy a saját mozijának lesz a része a mesterséges testes halu, mint a jelenlegi organikus bigyó, amit testnek hívunk.
De vegyünk egy egyszerűbb esetet, az agyból kinyert információkat töltsük le egy ‘számítógépbe’ ami viszont a teljes testműködést, érzékszerveket és világ érzékelést szimulálja teljes környezettel - és itt végül is nincs jelentősege a hardware-nak, hanem csak az információról beszélünk, elfut az iPhone-on is csak sok legyen belole vagy sokáig futhasson - szóval akit így letöltenek és egy virtuális térbe helyeznek (akár tudhat is róla), akkor ha ilyen módon leél hét napot a saját idejében, akkor ha utana beszélgetünk vele kívülről (pl. skypeon) akkor a letöltött avatár arról fog beszámolni, hogy ugyanugy élte az életét, mint amikor még rendes teste volt. Pl. ha költő, akkor befejezi a korábban elkezdett versét stb., ha éppen szülni készül, akkor megszüli gyermekét, feltételezve, hogy tökéletes az agyszimulacio es egy normalis élhető virtuális teret kap (madárcsicsergéssel és muskátlikkal). Hasonlóan a StarTrek holoszobájához (Emlékeztek? A jelszó az ébredéshez a holoszobából: "Computer").
Tegyük fel, hogy mindezt úgy, hogy erre az egy hétre megszakítjuk minden kapcsolatát a külvilággal – konkretan itt arra gondolok hogy a futó program semmilyen külső inputot nem kap amíg ez az egy hetes szimuláció lefut.
Kis lazítás:
Fel lehet most tenni azt a kérdést, hogy innen kintről nézve ‘mikor’ éli át ezeket a tapasztalatokat. A kézenfekvő válasz az, hogy hát akkor amikor a program futtatja a szimulációt (lassan, realtime, gyorsan – mindegy), akkor éppen azt éli át, ahol a szimuláció számítása a belső időben tart. Hiszen ha ugyan azt az információt töltjük le, ugyan azzal a környezettel (testérzékelés, univerzum, világmindenség meg minden) és ugyan azokkal a törvényszerűségekkel, mint amiket jelenleg tapasztalunk, akkor miért lenne bármi más? Attól függően, hogy a szoftver milyen sebességgel tolja virtuál énünknek vagy avatárunknak a tapasztalatokat, úgy fogja megélni, hogy mekkora idő telik el, miközben a számítógépen kívüli életben is telik valami idő, de ez a gépben levő tapasztaló számára lényegtelen. Az Ő időtapasztalása a jelen szoftver beállított paraméterétől függ.
Gondoljuk tovább és vegyuk azt az esetet, hogy letöltés után úgy döntünk, hogy nem számítógéppel számolunk tovább, hanem papiron. Sokáig tart de nyilvanvalóan csak idő kérdése. Pl. osszuk szét a számításokat egészen binaris szinten, hogy azok tényleg ne álljanak másbol csak 0-ák és 1-esekkel végzett egyszerű logikai műveletekből és csináljunk belőle óvodásoknak logikai játék munkafüzetet. Előbb utóbb csak végig lesz számolva az összes számolandó szimuláció az 1 hétre, amit vizsgálunk. Aztán a végén gyüjtsük be az eredményt és tápláljuk vissza a számítógépbe (hogy tudjunk a letöltött tapasztalóval 1 hét után beszlégetni skypeon) – nyilvan ha a számítások helyesek voltak, megint csak ugyanazt fogja mondani amit korabban, tehat bejezte a költő a versét, az anya ugyan úgy megszülte gyermekét stb.
De mi van akkor, ha a végen vissza sem tápláljuk az eredményt? Attól még ki lesz számolva. Akkor is átélte?
Átéli, hiszen a szimulációban minden érzékelését, minden tapasztalatát kiszámoljuk.
És mi van, ha ki sem számoljuk? Vajon van különbség?
Nincs semmi különbség. A teremtés (létrejövés v. letöltés) pillanatában tulajdonképpen már minden kiszámolódott. Hiszen a teljes letöltött információ tartalmazza a teljes futtató környezetet is önmagában.
Hiszen tudjuk biztosan, hogy a számítás eredménye előre determinált (mivel egy szimulációt futtatunk, hiszen ez volt a kezdeti feltevés), függetlenűl attól, hogy mi kiszámoljuk-e vagy sem. Csak annyi az eltérés, hogy mi kívülállók megtudjuk mi történt, vagy nem tudjuk meg. Ha kiszámoljuk megtudjuk, ha nem akkor nem tudjuk meg, de a szimuláció akkor is lefut önmagában.
Újabb "lazítás" Animatrix:
Viszont ebből tovabbi dolgok következnek. Pl. ha a páciensünket 1 hét után nem számoljuk tovább attól ő még átéli a teljes (akár örökké tartó) életét, pontosan annak megfelelően, ahogy a szimuláció zajlana, ha korlátlan ideig tovább számolnánk. Tehát nem kell a szimuláció sem, elég a kezdeti állapot és a működési szabályok.
Továbbá az is következik ebből, hogy egy olyan rendszert amiben az emberünknek tudata van anélkül, hogy számolgatnunk kellene, a hétköznapi fogalmainkkal nem nevezzük ‘létező’-nek. Pl. létezik-e az a vers amit mondjuk 1 év mulva ír meg, akkor, ha soha nem számoljuk el addig a szimulációt? Az Ő rendszerében igen, a miénkben nyilván soha nem tudnánk róla, hacsak ki nem számoljuk. Viszont a letöltött avatár valóságában már a letöltés pillanatában létezik. Csak le kell "élnie" hozzá azt az 1 évet az ő szimulált ideje szerint, hogy ő is tudjon róla.
Innen már csak egy lépés az, hogy ha a tudathoz nincs szükség a hétköznapi értelemben vett anyagi valóságra, vajon akkor occam borotváját alkalmazva nem kellene ugyanezt gondolnunk a saját univerzumunkról és saját jelenleg tapasztalt tudatunkról?
Univerzumunk fizikai törvényszerűségek alapján működik (amiket még nem feltétlenül értünk teljesen, de ez mindegy), tehát egy jó komplex matematikai modellel teljesen leírható (nyilván elvileg), és nagy valószínűséggel determinisztikus tehát mindenben megfelel a fenti modellünknek ez is.
Adott a rendszer, determináltak az állapotai, nem ‘létezik’ es nem is kell létrejönnie sehol. Nem számolja ‘végig’ senki és mégis kialakul benne a tudat és a tapasztalat.
Nem kérdés, hogy ki teremtette, hiszen a semmi a semmiből jön létre. Nem kérdés, hogy mi volt előtte (korábban), hiszen semmi se volt, abból jött létre. Nem kérdés, hogy hogyan jött létre a semmiből valami, hiszen soha ki sem számolta senki. Ugyan erről beszélnek az ősi védikus írások, pl. a Rg véda Teremtés Himnusza is.
"...próbáld felismerni az igazságot, hogy nincs kanál!"
Fontos video: "A pont [0,0,0,0,0,0...] az egy végtelen de nem kifejezett dimenzióju objektum." Ezért jött létre a univerzum a semmiből, kezdett el rezegni, ébredt öntudatra, és elkészült a Star Trek-es holoszoba, ez a valóság, amiben mi most beszélgetünk egymással. A legdurvább előadás az eddig tárgyaltakról, Dienes István kutatómérnök-fizikus-védakutató előadásában és felfedezéseivel "Mi az a holografikus unvierzum, avagy hogyan keletkezett a semmiből minden":
A Mátrix filmzenéjének egyik számában egy szanszkrit mantra is fel van dolgozva: aszató má szad gamaja, tamaszó má dzsjótir gamaja, mritjór má 'mritam gamaja - "Az átmenetiből menj az örökbe, a sötétségből menj a világosságba, a halálból menj a halhatatlanságba. Valóban, ez a mantra érzékletesen leírja a helyzetünket az anyagi világban. Az átmenetivel azonosítjuk magunkat, arra koncentráljuk a tudatunkat, és közben lemaradunk az örökkévalóságról.
És végül a "kezdet" Varga Gábor "Szőke" barátom verse, mely László András tradicionalista filozófus inspirációjának hatására született:
Solum Ipsum (egyedül önmagam)
Én önmagam vagyok a világ, és a világok teremtője. Én önmagam vagyok a világ, és a világok létbentartója. Én önmagam vagyok a világ, és a világok megszüntető megújítója és átalakítója. Önmagam visszavezetése, önmagam által, önmagamon keresztül, önmagamon belül, önmagamhoz és önmagamba.
A művet a szerző maga adja elő zenekara a Sturmast kiséretével:
A postért köszönet és hála Dienes István, Fetser Ignác, Kálmán Tamás, Varga Gábor és Zsoldos János barátaimnak az együttgondokodásért a gondolatokért és a kérdések felvetéséért.
"Sátán kinyujtotta kezét s elmorzsolta életüket ujjai között, félredobta őket, megvéresedett ujjait beletörölte zsebkendőjébe s folytatta mondanivalóját ott, ahol abbahagyta volt:
- Mi nem tudunk rosszat cselekedni; hajlandóságunk sincs rá, mert egyátalában nem is tudjuk, mi az.
Különös nyilatkozatnak rémlett ez, ép e körülmények közepett, de mi csak alig hogy hallottuk, annyira megdöbbentett bennünket és annyira elszomoritott ez a gyilkosság, amelyet oly könnyelmüen elkövetett, - mert bizony gyilkosság volt az, csak ez lehetett az igazi neve, és sem szépitgetésre, sem mentségre nem gondolhattunk, hiszen az a két szerencsétlen semmikép sem vétett volt neki. Nagyon boldogtalanná sujtott minket ez az eset, mert szerettük őt s oly nemes szivünek, oly jóságosnak és kedvesnek gondoltuk és hüségesen elhittük volt neki, hogy angyal; most pedig itt ez a kegyetlen szörnyüség - óh, mennyire lealacsonyitotta ez őt, akire imént még oly büszkék voltunk. Sátán azonban csak beszélt tovább, mintha semmi sem történt volna, mesélt utazásairól s azokról a rendkivül érdekes dolgokról, amiket naprendszerünk temérdek világain látott és a tér végetérhetetlen távolságaiban mozgó más naprendszerek világain és mesélt a rajtok lakó halhatatlanok szokásairól, igy aztán ujra megigézett, elbüvölt, megbabonázott bennünket, bár megint fölöttébb elszomoritó jelenet játszódott le szemünk előtt; a két megölt emberke ronccsá nyomoritott holttestét megtalálta a feleségük s a két asszony most ott sirt, zokogott, jajgatott fölöttük és pap térdelt mellettük, kezét mellén egybekulcsolva imádkozott; és szánakozó jóbarátok sereglettek köréjük, csapat csapat után, sürü tömeggé verődve álldogáltak ott, süvegüket levéve tisztességtudón, fejüket lehajtva és nem egy arcról könny pergett alá - és ezzel a jelenettel Sátán egyátalában nem törődött, mig csak unni nem kezdte a sirás és könyörgés vékonyan sivalkodó hangjait, ekkor fogta hintánk nehéz deszkáját, letette rájuk s belepréselte az egész népséget a földbe, mintha egy raj legyet nyomott volna agyon s közben egészen nyugodtan beszélt nekünk tovább.
Angyal, és papot tud ölni! Angyal, aki nem tud rosszat cselekedni, és ime, hidegvérüen el tud pusztitani száz meg száz ártatlan embert, férfiakat, nőket, akik sohasem bántották! Szinte belebetegedtünk, hogy látnunk kellett ezt a rettenetes halált, különösen, midőn eszünkbe jutott, hogy a szerencsétlen teremtések el sem készülhettek a halálra, egyetlen egynek, a papjuknak kivételével, hiszen egyikük sem hallgatott még misét, egyikük sem látott még templomot. Mi pedig tanui voltunk e szörnyüségnek; szemünk láttára történt a gyilkosság, kötelességünk volt jelenteni az esetet, a törvény hadd birálhassa el.
Ő azonban csak beszélt megszakitás nélkül tovább és hangjának végzetesen varázsos zenéjével ujra hatalmába ejtett. Ugy megbabonázott, hogy mindent elfelejtettünk; egyéb vágyunk sem volt, csak leshessük szavát, csak szerethessük őt, lehessünk rabszolgái, tehessen velünk, amit akar. Szinte megrészegitett azzal az örömmel, hogy vele lehetünk s hogy belenézhetünk égszin szemébe, és érezhetjük azt az elragadtatást, ami végiglángolt minden erünkön, ha megérintett keze." Mark Twain, eredeti nevén Samuel Langhorne Clemens (1835–1910) amerikai író A TITOKZATOS IDEGEN regény (részlet), fordította Mikes Lajos Teljes mű innen ingyen: http://mek.oszk.hu/10800/10836/10836.htm
„
Ha felismerjük végre, hogy minden ember őrült, egy csapásra világossá válik előttünk minden rejtély.
"Volt egyszer egy király, aki egész életében pártolta a művészeteket, a különféle vallási és filozófiai irányzatokat, udvara pedig mindig a tudósok gyülekezőhelye volt.
Természetesen maga is szívesen bölcselkedett, ám egyszer olyan kérdéssel találta szembe magát, amin hiába töprengett egymaga. Tudta egyedül a lelki béke adhat igazi boldogságot. De vajon hogyan juthatna lelki békéhez? Miképpen tehetné kiegyensúlyozottá életét?
Sokáig töprengett ezen a kérdésen, mígnem álmot látott, ami sejtette vele a megoldást. Összehívatta hát országa minden bölcsét, tudósát és papját, s közölte velük kívánságát:
- Kedves alattvalóim, tudjátok meg, egyetlen vágyam, hogy tökéletes lelki békéhez jussak. Azt álmodtam, egy mágikus gyűrű tudná megadni nekem a teljes harmóniát. Szerezzétek meg nekem ezt a gyűrűt, bármi áron is! Olyan legyen, hogyha bánatomban rápillantok, nyomban felviduljak, ha pedig öröm ér, s úgy vetem rá tekintetem, megóvjon attól, hogy elveszítsem a fejem!
A bölcsek elkomorultak, s gondolkodóba estek. Sokan a mágikus gyűrű kutatására indultak. Voltak, akik bűverejű drágakövekkel kirakott ékszereket hoztak, mások varázshatalmú mesterektől próbáltak tudakozódni, de egyik sem volt megfelelő a király számára.
Egyszer aztán a legkevesebbre becsült udvari tudós is előállt a saját megoldásával.
Díszes dobozban hozta mesterművét a király színe elé, aki kibontotta a gyűrűt a selyemből-bársonyból, forgatta egy darabig, majd széles mosoly ömlött el az arcán, s elégedetten bólintott.
Az udvari bölcsek mind kiváncsian nyújtogatták a nyakukat, de akárhogy meresztették a szemüket, csak egy egyszerű, sima rézkarikát láttak a király kezében. A gyűrűbe csupán egy szó volt belevésve, amit a király fennhangon közzé is tett:
"ELMÚLIK"
/ Boldizsár Ildikó, Meseterápia könyvéből /
Másik változat: Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, amely a szomorú napokat vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
"Ezért a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti."
Védikus irodalom része (egyik legfontosabb része, alapja), az Upanishádok.
Brahman - Önvaló, tudat, teremtő önvaló tudat azaz a teljes elme, a teremtő és tapasztaló az agyunk része, ott van belül, benned és teremt gondolatokat, anyagot, univerzumokat azaz tapasztalatokat. Rajtad keresztűl, a vágyaidon a Te saját vágyaidon keresztül teremt. Az elméden, idegrendszereden és két cselekvő kezeden keresztül:
"In Hinduism, Brahman (ब्रह्मन् brahman) is the one supreme, universal Spirit that is the origin and support of the phenomenal universe Brahman is sometimes referred to as the Absolute or Godhead which is the Divine Ground of all matter, energy, time, space, being, and everything in and beyond this universe. Brahman is conceived as personal ("with qualities"), impersonal ("without qualities") and/or supreme depending on the philosophical school." http://en.wikipedia.org/wiki/Brahman
Upanishádokban írják a bölcsek: "9. Azt mondják, hogy az emberek a Brahman tudása révén a mindenséggé lehetnek. De miféle tudás révén vált a Brahman a mindenséggé? 10. Kezdetben a világ a Brahman volt egyedül. Csak magáról tudott. Azt tudta csak: A Brahman vagyok! A mindenséggé így változott. És amelyik isten felismerte ezt, az is a mindenséggé vált, éppen így a bölcsek, éppen így az emberek. Ezt látta meg Vámadéva bölcs, amikor így kiáltott:
Manu voltam egykoron, a Nap voltam egykoron!
Ma is így van ez. Ha valaki felismeri: A Brahman vagyok! - az a mindenséggé válik, és még az istenek sem tudják meggátolni ebben. Mert ő a Lelke azoknak. Ám aki más istent imád, és azt mondja: Más ő és más vagyok én - az nem bölcs, hanem az istenek házi barma. Ahogy a házi barmok az emberek használatára vannak, ugyanígy az istenek használatára vannak az egyes emberek. Milyen nagy kár az, ha akár csak egyetlen barom is elvész, hát még ha több! Ezért nem tetszik az isteneknek, ha az emberek megismerik ezt a tant." http://mek.oszk.hu/01300/01326/01326.htm#b42
Egy másik fordításban ugyan ez:
>>Aki spirituális Énjétől (átma) különböző istenséget imád és azt mondja: "Ő más mint én, én más vagyok, mint ő", az nem bölcs. Az ilyen ember olyan az isteneknek, mintha háziállatuk volna. <<
Brihadáranyaka-upanisad , I fejezet, iv. szakasz, 10. vers Titkos tanítások - Válogatás az Upanisadokból, 1987. 46.oldal
"Miután Sankarát (Sanskrit: आदि शङ्करःĀdi Śaṅkara) (788 - 820) követően ezek az emberek elkezdték az isten iránti odaadást magasztalni, nem tartották fenn a transzcendentális tudatosságot. Követőik pedig, akik az odaadás hangulatában ringatták magukat és talán éreztek is valami boldogságot ebben hangulatban, nem jutottak el ahhoz a megvilágosodáshoz, amelyet az odaadás elhoz. Nem jutottak el az istentudatba, amely minden odaadás célja.
Ezért nem állták ki az idő próbáját. Ez azt jelenti, hogy a tanításuk hatástalan maradt. Egyszerűen csak hatástalan maradt. Az embereknek pedig elment a kedve attól, hogy az idejüket arra pazarolják, hogy Isten után sírjanak, vagy hogy Reá vágyjanak vagy mindazokra a dolgokra, amelyeket az Isten iránti odaadás gyakorlataként címkéztek meg, ám eredményük nem volt más, mint puszta hangulatok önmagunkra erőltetése. Oly nagy veszteség ez az élet számára!" Maharishi Mahesh Yogi (Sanskrit महर्षि महेश योगीmaharṣi maheśa yogī) (12 January 1917 – 5 February 2008) (A Humboldt Egyetemen 1970-ben elhangzott előadás részlete) http://www.tminfo.hu/
"Chairon lassan bólintott, aztán levette nyakáról a láncot az aranyamulettel, és Atráskó nyakába akasztotta.
Így ír erről Vjászadéva a Mahabharáta szerzője időszámításunk előtt 3200 évvel:
A Templomos tradícióban - a harcosok spiritualitásával együtt - az ismert pecsétet, amelyen egy harci lovon két lovag ül, fejükön sisakkal, kezükben lándzsával, körülöttük pedig e felirat olvasható: "Sigillum militum Christi" [Christus harcosainak pecsétje] nagy valószínűség szerint ugyanezen symbolika alapján értelmezhetjük.
"Az anyag léte és eredete egy olyan erőnek tulajdonítható, mely rezgésbe hozza és összetartja az atomot felépítő részecskéket. Eme erő mögött egy értelemmel bíró tudat létezését kell feltételezzük. Ez az elme nem más, mint a látható anyagot létrehozó mátrix."
"Sátán kinyujtotta kezét s elmorzsolta életüket ujjai között, félredobta őket, megvéresedett ujjait beletörölte zsebkendőjébe s folytatta mondanivalóját ott, ahol abbahagyta volt:
Ezért nem állták ki az idő próbáját. Ez azt jelenti, hogy a tanításuk hatástalan maradt. Egyszerűen csak hatástalan maradt. Az embereknek pedig elment a kedve attól, hogy az idejüket arra pazarolják, hogy Isten után sírjanak, vagy hogy Reá vágyjanak vagy mindazokra a dolgokra, amelyeket az Isten iránti odaadás gyakorlataként címkéztek meg, ám eredményük nem volt más, mint puszta hangulatok önmagunkra erőltetése. Oly nagy veszteség ez az élet számára!"