"Minden adódó élethelyzetre természetesen nem lehet biztonsági rendszabályt alkotni, éppen ezért kérjük Önt, hogy - maximális körültekintés mellett - az alábbiakban nem elmlített esetekben is tegyen meg minden, az adott helyzetben racionálisan elvárható óvintézkedést." Kezelési útmutató a dyras HSTR-025 típusú kerámialapos hajformázóhoz
"Az anyag léte és eredete egy olyan erőnek tulajdonítható, mely rezgésbe hozza és összetartja az atomot felépítő részecskéket. Eme erő mögött egy értelemmel bíró tudat létezését kell feltételezzük. Ez az elme nem más, mint a látható anyagot létrehozó mátrix." Max Planck Nobel-díjas fizikus, a kvantummechanika megalapítója - 1930
Feltételezhető, hogy a számítástechnika a nanotechnológiával kombinálva megépíti az első kvantumszámítógépeket. Lassan eljutunk oda is, hogy számítógéppel lemodellezzék az agyműködést és előbb utóbb a test halála után a tudatot át tudjuk tölteni számítógépre, hogy ott éljen tovább virtuális térben. Nem nagy különbség, már most is a napjaink nagy részét egy monitor előtt töltjük, elég egy nagy "négyzet" a virtuális térbe, aztán lehet tovább netezni. A jövőkutatók többnyire a 21. század harmadik évtizedére jósolják a technológiai szingularitást, azt a lehetséges jövőbeli eseményt, amikor az emberfeletti intelligenciamegjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni.
„A technológia történelmének elemzése rámutat arra, hogy a technológiai változás exponenciális, szemben a jelenlegi 'intuitív-lineáris' nézetekkel. Ezért a 21. században nem 100 évnyi, hanem – a jelenlegi ütemmel – 20 000 évnyi fejlődést fogunk megtapasztalni. A fejlődés haszna, eredményei is, mint a chipsebesség és költséghatékonyság szintén exponenciálisan fognak növekedni. Még az exponenciális növekedés is exponenciálisan fog változni. Pár évtizeden belül a gépi intelligencia meg fogja haladni az emberi intelligenciát, és ez a szingularitáshoz fog vezetni: olyan gyors és alapvető technológiai változásokhoz, amely szakadást fog létrehozni az emberi történelemben. Az esemény következményei olyan, jelenleg elképzelhetetlen jelenségek lesznek, mint a biológiai és nem-biológiai intelligencia keveredése, halhatatlan, szoftver alapú emberek, végül pedig egy hihetetlenül magas szintű intelligencia, amely fénysebességgel terjed az univerzumban.”
Természetesen az emberi elme meghatározó része az emberi test korlátai is. Ha nem kell enni, wc-re menni, nincs hasfájás, nem kell szaporodni, nem kell hozzá szerelem, nem kell szeretet stb., nincs félelem betegségtől, haláltól, öregedéstől, akkor a jelenleg ismert az embereket jellemző és meghatározó személyiség, egyéniség, sem alakul ki, vagy a felvetett kvantumszámítógépbe való letöltődés után nem fejlődik úgy tovább, mint azt egy emberi idegrendszer és test mögötti tudat teszi. Ha az agyunk egy gép, akkor testünk korlátai miatt meghatározott viselkedéseink, tevékenységünk, személyiség jellemzőink ostobává, szánalmassá válnak, de legalább is annak tűnnek.
Ezért nem csak az agyat, hanem a test többi részét, érzékszerveinket, nyomorult szükségleteinket is le kell töltenünk és szimulálnunk, hogy teljes életszimulációt kapjunk, mert a szervezetünk nem csak az agyunkkal gondolkozik. Személyes tapasztalatom, hogy gondolatainkat alapvetően meghatározza a testünk többi részében folyó folyamataink, szerveink. És oda vissza hatnak, klnb folyadékokkal, pl. hormonokkal az egész test kommunikál az összes sejtjével. Az összes sejt az összessel.
Elképzelhető, hogy pl. csak az agy idegsejtjeit cseréled le sejtről sejtre, de mivel ugyan olyan inputokat és outputokat kell adni egy ilyen agynak, ugyan akkora helyen (ahhoz, hogy emberként éljen, be kell férni az implantnak a koponyába), ezért valószínűleg egy ilyen mesterséges sejt teljesen ugyan úgy épülne fel, mint egy jelenlegi idegsejtünk.
Az evolúció elmélete szerint a természet nem alkot hatékonytalan cuccost. Ha pedig nem tökéletesen hatékony, akkor ki kellett volna pusztulnia. Ha pedig tökéletesen hatékony, akkor mesterségesen sem nézne ki másként.
Ha pedig nem néz ki másként, akkor pont olyan, mint most. Ez esetben ugyan úgy nyilvánulna meg, mint most és még a különböző vallások dogmáit is hasonlóan élvezné és haluzná (halucinálná) be magának, mint most, ha éppen az a story jön be neki.
Nem lesz különbség, mert ugyan úgy a saját mozijának lesz a része a mesterséges testes halu, mint a jelenlegi organikus bigyó, amit testnek hívunk.
De vegyünk egy egyszerűbb esetet, az agyból kinyert információkat töltsük le egy ‘számítógépbe’ ami viszont a teljes testműködést, érzékszerveket és világ érzékelést szimulálja teljes környezettel - és itt végül is nincs jelentősege a hardware-nak, hanem csak az információról beszélünk, elfut az iPhone-on is csak sok legyen belole vagy sokáig futhasson - szóval akit így letöltenek és egy virtuális térbe helyeznek (akár tudhat is róla), akkor ha ilyen módon leél hét napot a saját idejében, akkor ha utana beszélgetünk vele kívülről (pl. skypeon) akkor a letöltött avatár arról fog beszámolni, hogy ugyanugy élte az életét, mint amikor még rendes teste volt. Pl. ha költő, akkor befejezi a korábban elkezdett versét stb., ha éppen szülni készül, akkor megszüli gyermekét, feltételezve, hogy tökéletes az agyszimulacio es egy normalis élhető virtuális teret kap (madárcsicsergéssel és muskátlikkal). Hasonlóan a StarTrek holoszobájához (Emlékeztek? A jelszó az ébredéshez a holoszobából: "Computer").
Tegyük fel, hogy mindezt úgy, hogy erre az egy hétre megszakítjuk minden kapcsolatát a külvilággal – konkretan itt arra gondolok hogy a futó program semmilyen külső inputot nem kap amíg ez az egy hetes szimuláció lefut.
Kis lazítás:
Fel lehet most tenni azt a kérdést, hogy innen kintről nézve ‘mikor’ éli át ezeket a tapasztalatokat. A kézenfekvő válasz az, hogy hát akkor amikor a program futtatja a szimulációt (lassan, realtime, gyorsan – mindegy), akkor éppen azt éli át, ahol a szimuláció számítása a belső időben tart. Hiszen ha ugyan azt az információt töltjük le, ugyan azzal a környezettel (testérzékelés, univerzum, világmindenség meg minden) és ugyan azokkal a törvényszerűségekkel, mint amiket jelenleg tapasztalunk, akkor miért lenne bármi más? Attól függően, hogy a szoftver milyen sebességgel tolja virtuál énünknek vagy avatárunknak a tapasztalatokat, úgy fogja megélni, hogy mekkora idő telik el, miközben a számítógépen kívüli életben is telik valami idő, de ez a gépben levő tapasztaló számára lényegtelen. Az Ő időtapasztalása a jelen szoftver beállított paraméterétől függ.
Gondoljuk tovább és vegyuk azt az esetet, hogy letöltés után úgy döntünk, hogy nem számítógéppel számolunk tovább, hanem papiron. Sokáig tart de nyilvanvalóan csak idő kérdése. Pl. osszuk szét a számításokat egészen binaris szinten, hogy azok tényleg ne álljanak másbol csak 0-ák és 1-esekkel végzett egyszerű logikai műveletekből és csináljunk belőle óvodásoknak logikai játék munkafüzetet. Előbb utóbb csak végig lesz számolva az összes számolandó szimuláció az 1 hétre, amit vizsgálunk. Aztán a végén gyüjtsük be az eredményt és tápláljuk vissza a számítógépbe (hogy tudjunk a letöltött tapasztalóval 1 hét után beszlégetni skypeon) – nyilvan ha a számítások helyesek voltak, megint csak ugyanazt fogja mondani amit korabban, tehat bejezte a költő a versét, az anya ugyan úgy megszülte gyermekét stb.
De mi van akkor, ha a végen vissza sem tápláljuk az eredményt? Attól még ki lesz számolva. Akkor is átélte?
Átéli, hiszen a szimulációban minden érzékelését, minden tapasztalatát kiszámoljuk.
És mi van, ha ki sem számoljuk? Vajon van különbség?
Nincs semmi különbség. A teremtés (létrejövés v. letöltés) pillanatában tulajdonképpen már minden kiszámolódott. Hiszen a teljes letöltött információ tartalmazza a teljes futtató környezetet is önmagában.
Hiszen tudjuk biztosan, hogy a számítás eredménye előre determinált (mivel egy szimulációt futtatunk, hiszen ez volt a kezdeti feltevés), függetlenűl attól, hogy mi kiszámoljuk-e vagy sem. Csak annyi az eltérés, hogy mi kívülállók megtudjuk mi történt, vagy nem tudjuk meg. Ha kiszámoljuk megtudjuk, ha nem akkor nem tudjuk meg, de a szimuláció akkor is lefut önmagában.
Újabb "lazítás" Animatrix:
Viszont ebből tovabbi dolgok következnek. Pl. ha a páciensünket 1 hét után nem számoljuk tovább attól ő még átéli a teljes (akár örökké tartó) életét, pontosan annak megfelelően, ahogy a szimuláció zajlana, ha korlátlan ideig tovább számolnánk. Tehát nem kell a szimuláció sem, elég a kezdeti állapot és a működési szabályok.
Továbbá az is következik ebből, hogy egy olyan rendszert amiben az emberünknek tudata van anélkül, hogy számolgatnunk kellene, a hétköznapi fogalmainkkal nem nevezzük ‘létező’-nek. Pl. létezik-e az a vers amit mondjuk 1 év mulva ír meg, akkor, ha soha nem számoljuk el addig a szimulációt? Az Ő rendszerében igen, a miénkben nyilván soha nem tudnánk róla, hacsak ki nem számoljuk. Viszont a letöltött avatár valóságában már a letöltés pillanatában létezik. Csak le kell "élnie" hozzá azt az 1 évet az ő szimulált ideje szerint, hogy ő is tudjon róla.
Innen már csak egy lépés az, hogy ha a tudathoz nincs szükség a hétköznapi értelemben vett anyagi valóságra, vajon akkor occam borotváját alkalmazva nem kellene ugyanezt gondolnunk a saját univerzumunkról és saját jelenleg tapasztalt tudatunkról?
Univerzumunk fizikai törvényszerűségek alapján működik (amiket még nem feltétlenül értünk teljesen, de ez mindegy), tehát egy jó komplex matematikai modellel teljesen leírható (nyilván elvileg), és nagy valószínűséggel determinisztikus tehát mindenben megfelel a fenti modellünknek ez is.
Adott a rendszer, determináltak az állapotai, nem ‘létezik’ es nem is kell létrejönnie sehol. Nem számolja ‘végig’ senki és mégis kialakul benne a tudat és a tapasztalat.
Nem kérdés, hogy ki teremtette, hiszen a semmi a semmiből jön létre. Nem kérdés, hogy mi volt előtte (korábban), hiszen semmi se volt, abból jött létre. Nem kérdés, hogy hogyan jött létre a semmiből valami, hiszen soha ki sem számolta senki. Ugyan erről beszélnek az ősi védikus írások, pl. a Rg véda Teremtés Himnusza is.
"...próbáld felismerni az igazságot, hogy nincs kanál!"
Fontos video: "A pont [0,0,0,0,0,0...] az egy végtelen de nem kifejezett dimenzióju objektum." Ezért jött létre a univerzum a semmiből, kezdett el rezegni, ébredt öntudatra, és elkészült a Star Trek-es holoszoba, ez a valóság, amiben mi most beszélgetünk egymással. A legdurvább előadás az eddig tárgyaltakról, Dienes István kutatómérnök-fizikus-védakutató előadásában és felfedezéseivel "Mi az a holografikus unvierzum, avagy hogyan keletkezett a semmiből minden":
A Mátrix filmzenéjének egyik számában egy szanszkrit mantra is fel van dolgozva: aszató má szad gamaja, tamaszó má dzsjótir gamaja, mritjór má 'mritam gamaja - "Az átmenetiből menj az örökbe, a sötétségből menj a világosságba, a halálból menj a halhatatlanságba. Valóban, ez a mantra érzékletesen leírja a helyzetünket az anyagi világban. Az átmenetivel azonosítjuk magunkat, arra koncentráljuk a tudatunkat, és közben lemaradunk az örökkévalóságról.
És végül a "kezdet" Varga Gábor "Szőke" barátom verse, mely László András tradicionalista filozófus inspirációjának hatására született:
Solum Ipsum (egyedül önmagam)
Én önmagam vagyok a világ, és a világok teremtője. Én önmagam vagyok a világ, és a világok létbentartója. Én önmagam vagyok a világ, és a világok megszüntető megújítója és átalakítója. Önmagam visszavezetése, önmagam által, önmagamon keresztül, önmagamon belül, önmagamhoz és önmagamba.
A művet a szerző maga adja elő zenekara a Sturmast kiséretével:
A postért köszönet és hála Dienes István, Fetser Ignác, Kálmán Tamás, Varga Gábor és Zsoldos János barátaimnak az együttgondokodásért a gondolatokért és a kérdések felvetéséért.
"Az anyag léte és eredete egy olyan erőnek tulajdonítható, mely rezgésbe hozza és összetartja az atomot felépítő részecskéket. Eme erő mögött egy értelemmel bíró tudat létezését kell feltételezzük. Ez az elme nem más, mint a látható anyagot létrehozó mátrix."
