A XXII. Arkánum Bolondja a célba ért, már mindent megtapasztalt vándor. Inkarnációi sorozatát befejezte, utolsó útjaként visszatér Teremtőjéhez. Megtapasztalta a lét minden fázisát, nem kötik már földi dolgok. Arcát az ég felé fordítja, mert már csak a végső cél érdekli.
Föl sem veszi, hogy kutyája letépi a nadrágját, hiszen a SZERETET, a megbocsátás, a szellemiség és a mély, tiszta istenhit olyan magasságokba emeli őt magát, hogy botor apróságnak tűnik, hogy mi történik földi testével. Vidáman, gondtalanul halad előre. Nem érdekli, hogy bolondnak tartja a világ, ő tudja a célját pontosan.
Szepes Mária azt írja: "Amíg fel nem támad benned a Tao derűs Bolondja, nem ismered a szabadságot".
Ez a Bolond valóban szabad, mert ő ismeri a Valóságot és tudja, hogy látszat földi világunk csak eszköz, de nem cél. Nem szabad, hogy csapdájába essünk.
Kis batyujában összegyűjtött tapasztalatait viszi jobb vállán, mert a bal válláról, a testi erők felől mindent átrak a jobb oldalra, a pozitív, szellemi erők oldalára. Könnyű ez a batyu, mert földi dolgok már nem húzzák. Azokat már mind kiszórta belőle.
"Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk. Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (Pál II. Kor. 4. 17-18.)
Ő mindent a szellemi oldalról, egy magasabb szintről lát, hiszen a fellegekben jár. Ő már tudja, hogy az éretlen
embernek először azonossá kell válnia a földi törvényekkel, a Temészet törvényeivel, végül az Isteni törvényekkel. Mindaddig, amíg még nem élte meg a többi 21 Arkánumot, addig csak a 0. Bolondja lehet.
Az élet jele uralja ezt a kártyát, mely jelöli, hogy a földi élet ( ) mint kitűnő eszköz a megismeréshez, szolgálatában áll az örök életnek, valós énünk kezdet és vég nélküli létének ( ).
A 0. szám az űrt, a határtalan Teret és a korlátlan Időt jelenti, a Megnyilvánulatlan Őnvalót. A hinduk a Brahman névvel illetik az egyedülvaló, minden létet árasztó, önmagában teljes, de személyessé nem vált, kifelé meg nem nyilvánuló ősokot. Ő az Istenvalóság, Atman, ami azt jelenti, hogy önmaga. Ő nem létezik, mert maga a Lét. Ez a 0. Csak negatív jelzőkkel lehet körülírni: meg nem nyilvánuló, határtalan, kezdet és vég nélküli, oszthatatlan, advaita (kettősség nélküli).
"52. Ugyanúgy, mint az éter, amelyet nem szennyeznek a benne lévő dolgok, a bölcset sem érintik az őt körülvevő járulékok. Mindentudóként olyan marad, mint a bolond, aki semmit sem tud, és úgy vándorol, mint a szél, ragaszkodásoktól mentesen."
Shankara ( आदिशङ्करः Ādi Śaṅkara 788 CE - 820 CE): Atma Bodha (Az önvaló tudománya) részlet
http://en.wikipedia.org/wiki/Adi_Shankara
