Nem nem-lét volt, és nem volt lét sem akkor,
Nem volt ég és az égen túl a menny sem.
Még nincsenek építőkövek, a lét és nem-lét eresztékei
még nem szilárdultak meg.
Nincs idő, nincs tér, nincs anyag;
nincs sem lét, sem nem-lét, semmi nincs.
De ez a semmi több mint a lét, több mint a nem-lét.
Még minden lehet, nem dőlt el a sors.
Ez a semmi szabad.
Még nem vált ketté az Egy.
Nem volt halhatatlanság és halál sem.
Éj s nap közt nem volt különbségtevő-jel.
Nincs különbségtevő jel, nincs határvonal,
mely a létet a nem-léttől, az éjt a nappaltól,
a sötétséget a világosságtól, az igazat a hamistól,
a halált az élettől elválasztaná.
Egyetlen jel hiányzik, egyetlen választóvonal,
de enélkül a jel nélkül nincs lét, nincs nem-lét,
nincsenek viszonyok, nincs törvény, nincs teremtés,
nincs mindenség.
Enélkül a jel nélkül nincsenek feltételek.
Amíg a feltételek hiányoznak,
a lehetőből nem lesz levő, a semmiből nem lesz minden.
Csak az Egy lélegzett, lehelet nélkül,
Önerejéből. Nem volt semmi más ott.
A lét a megnyilvánult, a kifejlődött, a létrejött birodalma;
a nem-lét a még meg nem nyilvánult,
ki nem fejlődött, létre nem jött lehetőségeké.
A nem-lét a lét ellentéte, mégis
valójában mindketten egymást feltételezik;
egymásra épülnek, egymást állítják.
Igazi természetük azonban a tagadás.
Éppen ez a titok. Igen, a lét és a nem lét:
egyként tagadás, az Egynek a tagadása.
Nem létezik, nem működik, nem cselekszik:
az Egy lehelet nélkül lélegzik magától.
Önmagát lélegzi be, Önmagát lélegzi ki.
Önmaga második nélkül, mindenféle jel nélkül,
a lét és nem-lét minden attribútuma nélkül.
...
Ez a teremtés létező mitől lett?
Talán magát formálta meg, talán nem.
És ha maga formálta magát?
Nem, még akkor sem tudhat meg semmit.
Még magát sem szemlélheti Önmagaként,
mert a létbe lépett magára pillantva
szükségképpen valami mást lát,
magát tapasztalva szükségképpen
valami mást tapasztal,
magát formálva szükségképpen
valami mást formál.
Önmagát szemlélve kettéválik az Egy.
"A kezdetekkor a legfelsőbb létezőben vagy végtelen tudatban megjelent a megosztottság, és ennek révén a végtelen látszólag megfigyelővé és megfigyelté vált - folytatta Vaszistha. - Amikor a megfigyelőben megjelenik a megfigyelt megismerésére és felfogására irányuló vágy, akkor létrejön a valóság és a látszólagos megjelenés keveréke vagy zavara. E zavar következtében a végtelen tudatban felbukkan a végesség fogalma.
A véges elme ekkor megszámlálhatatlanul sok képzet létrehozásába kezd, legyengítve és befátyolozva ezzel önmagát, ami viszont szenvedéshez vezet, s ezt az állapotot az elme csak tovább nagyítja."
Rámájana (szanszkrit:रामायण nemzetközi átírás: Rāmāyaṇa) védikus irodalom eposza, Yoga Vasistha (Sanskrit: योग-वासिष्ठ) fejezetek. http://www.vaszistha.hu/
Fontos video:
A teremtés titka, a formarezonancia tudománya. Az egyesített elmélet ez idáig megfejthetetlen a tudomány történetében. Dienes István kutatómérnök a Jóga Vaszistha magyar fordítója beszélget Jakab István íróval, A vízvázú világegyetem szerzőjével, arról az egységes rendező elvről, amelyet formarezonanciának neveznek: http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=d44755d68
Védikus Pandit recitálja a Teremtés Himnuszát és más részeket a védákból, melyek mind egybecsengenek a tudomány mai állításaival a univerzumunk keletkezéséről:
Egy kis rezgés mindehhez 4/4-ben (Psychedelic trance - GOA):
