"Volt egyszer egy király, aki egész életében pártolta a művészeteket, a különféle vallási és filozófiai irányzatokat, udvara pedig mindig a tudósok gyülekezőhelye volt.
Természetesen maga is szívesen bölcselkedett, ám egyszer olyan kérdéssel találta szembe magát, amin hiába töprengett egymaga. Tudta egyedül a lelki béke adhat igazi boldogságot. De vajon hogyan juthatna lelki békéhez? Miképpen tehetné kiegyensúlyozottá életét?
Sokáig töprengett ezen a kérdésen, mígnem álmot látott, ami sejtette vele a megoldást. Összehívatta hát országa minden bölcsét, tudósát és papját, s közölte velük kívánságát:
- Kedves alattvalóim, tudjátok meg, egyetlen vágyam, hogy tökéletes lelki békéhez jussak. Azt álmodtam, egy mágikus gyűrű tudná megadni nekem a teljes harmóniát. Szerezzétek meg nekem ezt a gyűrűt, bármi áron is! Olyan legyen, hogyha bánatomban rápillantok, nyomban felviduljak, ha pedig öröm ér, s úgy vetem rá tekintetem, megóvjon attól, hogy elveszítsem a fejem!
A bölcsek elkomorultak, s gondolkodóba estek. Sokan a mágikus gyűrű kutatására indultak. Voltak, akik bűverejű drágakövekkel kirakott ékszereket hoztak, mások varázshatalmú mesterektől próbáltak tudakozódni, de egyik sem volt megfelelő a király számára.
Egyszer aztán a legkevesebbre becsült udvari tudós is előállt a saját megoldásával.
Díszes dobozban hozta mesterművét a király színe elé, aki kibontotta a gyűrűt a selyemből-bársonyból, forgatta egy darabig, majd széles mosoly ömlött el az arcán, s elégedetten bólintott.
Az udvari bölcsek mind kiváncsian nyújtogatták a nyakukat, de akárhogy meresztették a szemüket, csak egy egyszerű, sima rézkarikát láttak a király kezében. A gyűrűbe csupán egy szó volt belevésve, amit a király fennhangon közzé is tett:
/ Boldizsár Ildikó, Meseterápia könyvéből /
Másik változat:
Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, amely a szomorú napokat vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: "ELMÚLIK"
http://www.bolcs_mondasok.abbcenter.com/?m=B%F6lcs+mond%E1sok&al=Elm%FAlik
Csak a változás örök!
"Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti."
Lao Ce: 道德经 - Tao te King - Az Út és Erény könyve
Fordította: Weöres Sándor
http://mek.oszk.hu/00100/00191/00191.htm