A védikus irodalom Rámájana (Ráma és ajana (=„megy, halad”), azaz Ráma utazása) eposzának gyöngyszeme Brahmarishi (Tudatlátó) Vaszistha egységről szóló tanítása. Ez a mű kb. 800 oldalon foglalkozik Ráma - aki jelen inkarnációjában egy gazdag király bölcs fia felébresztésével. A történet erősen szimbolikus-allegorikus, egészében egy spirituális utazás. Egy kicsike részlet:
"Az Idő így folytatta:
– Ó nagy bölcs, az istenek, démonok és emberek nem különböznek a Brahmanként (a teljes tudat) ismert egyetemes óceántól, ez a végső igazság, s minden más feltevés hamis. Maguk az istenek is képesek az „én nem a korlátlan vagyok” tévképzetbe esni, magukra vetítve így a tisztátalanság és az elbukás érzését. Miközben örökre a tudat egyetemes óceánjában élnek, de Brahmantól (a Teljességtől) különállónak vélik magukat, tévképzetbe esnek. S bár tisztaságuk örök, magukra vetítik a tisztátalanságot, ami egyfajta magként alapot szolgál a tetteikhez és azok következményeihez, mint amilyen például a boldogság, boldogtalanság, tudatlanság és megvilágosodás.
Ezen lények közül egyesek olyan tiszták, mint Siva és Visnu; mások, például az emberek és az istenek, részlegesen szennyezettek; a fákhoz és a bokrokhoz hasonlók sűrű káprázatban élnek; a férgekhez hasonlókat pedig megvakítja a tudatlanság. Egyesek nagyon messze kerülnek a bölcsességtől, a Brahmához, Visnuhoz és Sivához hasonlók pedig elérték a megvilágosodást, és felszabadultak.
S bár minden létező így forog a tudatlanság és a káprázat kerekén, amikor az egyén rálép a végső igazságot feltáró bölcsesség ösvényére, azonnal eléri a megváltást.
Ezek közül sem azoknak, akik a fákhoz hasonlóan mélyen elmerültek a káprázatban, sem azoknak, akik gyökerestül kiirtották magukból a káprázatot, nincs szükségük a szent iratok tanulmányozására és megértésére. A szent iratokat megvilágosodott lények alkották azok számára, akik gonosz természetüktől és azok kifejeződéseitől megszabadulva felébredtek a tudatlanság álmából, kiknek értelme természetesen keresi a szent iratok iránymutatását.
Ebben a világban csak az elménk, s nem az anyagi testünk tapasztalja a gyönyört és a fájdalmat. Az igazat megvallva az anyagi test az elme képzelgésének gyümölcse, semmi több, vagyis nem tekinthető az elmétől független létezőnek. Bármit is kívánt fiad, elméjében azt tapasztalta meg, amiért rajta kívül senki sem felelős. Az e világot lakó lények csak azokat a tetteket élik meg, melyek saját elraktározott lehetőségeikből és hajlamaikból táplálkoznak. Senki más nem tekinthető tehát felelősnek ezekért a tettekért, semmiféle emberfeletti lény vagy Isten."
Forrás: A Vaszistha-jóga
A teljes mű megrendelhető: www.vaszistha.hu
Fontos video:
A védikus irodalom gyöngyszeme a Vaszistha-jóga. Az emberiség legősibb tudása a védikus tudás és tudomány különlegessége, hogy több ezer éven keresztül csak szájhagyomány útján örökítettek át és körülbelül ötezer évvel ezelőtt a főbb tanításokat írásban Véda Vjásza jegyezte le. Az ősi tudások forrása a könyv, amely megmagyarázza a létezés okát és értelmét. Dienes István kutatómérnök-védakutató a Vaszistha-Jóga fordítója, Trancendentális Meditáció tanára beszél a védákról: 
